Heló világ! Pontosan egy hónap telt el azóta, hogy utoljára volt időm idetolni a pofámat, hogy napi 3 bejegyzéssel szarráírjam a blogot. Ja, meg mivel az összes barátom/ismerősöm úgydöntött, hogy nekifog blogolni egyedülmaradtam a világban és arra lettem kényszerítve, hogy újra itt töltsem el hideg sötét éjszakáimat. De amúgy szeretek itt lenni... csak Nusi nélkül kaki... NADE! A közeljövőben újra aktív blogfogyasztóvá válok és ígérem, majd egy csomó fityfenét felírok. Lesz sok kép meg zene meg minden meg olyan kék bigyók, amik a falra vannak festve... tudjátok azok az izék, amelyek abban a teremben vannak ahol müanyag kanállal eszünk abban a szépszínű épületben, tele jóemberekkel... ott van a legjobb barátom, de nembeszélhetek róla, mert ha az ellenség meghallja megint bevisznek abba a csúnya megsárgult puhaszobába és rámadnak valamit és azt hazudják, hogy az a buta ing amitől alig kapok levegőt arra van, hogy jobban aludjak a sötétben... perszepersze... nemhiszek én nekik el akarnak vinni...mindig betesznek oda mindig, amikor az ennivalót megpróbálom a gyomromba tenni a kanállal... mégsem, nemszeretnek engem itt.... Csita szomorú...
Nahuh, izé... szóval az elmúlt két hónapban nemsok minden történt, de azért egyvalami mégis, amit még meg sem említettem; belépett a világomba(vagy én az övébe:) egy nagyszerű emberke és újra egyenesbe hozta az életem. Lett egy palacsintám, aki most nagyonnagyonamindenem. NagyLove van! Hiányzol szivem! De ez tabu téma;)
Aztán; két hónappal(de az is lehet, hogy már hárommal) ezelőtt voltunk Mátés formafesztes Jóvilágvanon. A buli fergeteges volt: festmény-, rajz-, fénykép- és képzőmüvészeti kiállitás, teaház, graffity, wc, versfeolvasás és sooksokzene. Hollóval, a(hogyismondjam) lánynak öltözött fiúbarátommal (soha nemtudom a fiúlány barátságot kellően definiálni(ha aztmondod barátommal idétlenül hangzik, ha meg azt mondod barátnőmmel még valaki félreérti)na mindegy:) elökörködtük az estét, de ő is elég korán hazament. Jó volt összefutni Nyemeccel és Arwennal is, bánom, hogy nemsikerült többet beszélnünk. Ingáztunk a müvelődési ház és a Green "művelődésiház" közt egész este, Zsittyőékkel is jókat szórakoztunk, valamint meghallgattuk Mátét ahogy csöppkis alkímiával összeelectroharmonixezik néhány fantasztise számot a Jóvilágvan zenészeivel. Éjfél tájt egyedül maradtam és egy-két órácskát ejtőztem a Jönvukk zenekar színpadi műsorára és nemsokkal zárás előtt találkoztam Koci barátommal, akivel aztán rongyosra fagytunk a buszmegállóban hajnali 3tol 6vagy7ig egy szál zakóban meg konverzben... de azt is túléltük. Megpróbáltunk elaludni egy nagyonszar padon, de nekem max 10 percre sikerült elszundítanom. Megváltás volt felszállni reggel a kifűtött buszra. Egyszóval jóvolt:D Csak kevés.
Mennék már megint valahová; Királyfeszt, Hungarotrip, kelet stbstb., csak sajna még itt a nyavalyás makrovizsga a nyakamon, amit ha nem teszek le, akkor úgy rúgnak ki az egyetemről, "mint a sánta kutyát fosni"."...de nehéz az iskolatáska, úgyhogy cipeld helyettem hazáig geci..." Nemsokára itt a Jókai napok, addigra be kéne fejezni mindent. Meg főleg, hogy fent tudjam tölteni mindennapjaimat Pozsonyban, kedvesemmel. Szal jövőre való tekintettel kilátások akadnak, de még az még messze van. Valamit csak kitalálunk!
Röviden ennyit a comeback-ről. Jólessz minden! Písz; Lávja all, but most of all Tebe má panenko;)
