Címnélkül részegen őszintén

Milyen úgy boldognak lenni, hogy tudod, hogy az vagy, de többszöri felszólításra sem hiszed el saját magadnak, hiába töröd magad. Pillanatok kérdése az egész; megteheted, hogy egyik pillanatban elhiszed, de a másikban rádöbbensz, hogy nemigaz; aztán mikor rádöbbentél megpróbálod leerőszakolni a saját torkodon, mert kötelezed magad, hogy elhidd, mivel az előző percben még boldog voltál; felnéztél és lattad milyen szép kék az ég... mégis; most mégsem érzed jól magad a saját bőrödben. Cserélnél az első jött-menttel, akiről a boldogság sugárzik, mégsem hiszed el, hogy boldog, hisz ugyanaz a szerencsétlen balfácán, mint Te magad vagy; elhiteti saját magával, hogy boldog, annak is látszik, annak is érzik, Te magad is pillanatnyi boldogságot érzel, mikor megpillantod, mert ő maga is csupán attól boldog, hogy meg tudja mutatni a világnak, hogy az, mialatt gyötrődik, gondolkodik, emészti önmagát és rádöben, hogy számára is a purgatórium, az egyetlen megtisztulás az, hogy másokban azt az érzést képes kelteni, hogy az élete jó; úgy, ahogy megy, ahogy áll, ahogy meglátják, ahogy megpillantják. Az egyteln dolog, amiért érdemesnek tartja szaros életét az, hogy mosolyogni lát embereket maga körül, azt is annak köszönheti, hogy önmaga mosolyog. De mikor rádöbben, mintha értelmetlenné válna az egész. Ha mindenki szenved, csak idő kérdése, hogy midenki rádöbbenjen, hogy csak azért vág boldog arcot, hogy másnak egy másodpercnyi boldogságot okozzon vele. Megbaszhatja saját magát, megbaszhat mást is; semmivel sem kerül majd közelebb a boldogsághoz, hacsak nem talál magának egy oylan szórakozást, amelyel eltaszítja magát a világ tudatosságátol; attól az apró szösszenetnyi világtól, amelyben a lába érinti a földet. Lehet maga a boldogság csak egy másodpercnyi hirnév, amelyet akkor szerzünk magunknak, amikor egy tökidegen embert szembejövet megörvendeztetünk egy mosollyal és őt magát is mosolyra derítjük ez által. Mintha a boldogság csak az az egy pillant lenne, amikor azt a két mosolyt összeérintjük. Valami szabálynak léteznie kell, amely kimondja mi a boldogság... lassan arra a következtetésre vagyok köteles jutni, hogy ezt a pontot csupán akkor érjük el, mikor kikapcsoljuk saját szaros, tudatos énünket és írunk néhyán értelmetlennek tűnő sort arról, mit jelent a boldogság, mialatt rájövünk, hogy az nemmás csupán egy másodperc az utcán, mikor két Idegen ember egy szekundumra összeér és a mosoly erejével eggyé válik. Talállkoznak, s az egyik megengedi, hogy boldognak mutassa magát, mivel a másik szimpátiát ébreszt benne, s az által, hogy mosolyra fakasztjuk egy szempillantásra összeérünk az ő mosolyával. Eltelik néhány másodperc, hirtelen megfeledkezünk arról, merre tartunk, hogy a földhöz nőttek lábaink, hogy a cipőnk kopik a betonból kevert talajon és megfeledkezünk mindennapi gondjainkról, hogy csupa szar és mocsok az, amit mindennap átélünk. Nem attól mocsok, hogy olyan rossz lenne, hanem pont attól, hogy semmi sem változik és minden egyes nap csupán egy megfoghatatlan aprósággal külömbözik az elmút vagy éppen az elkövetkezendő naptól. Attól szar, hogy megszürkül, hogy nem változik szemmelláthatóan, hogy munkát keresel, de nem találsz; ha meg mégis, csak pont ugyanolyan szart, mint amilyen a szomszédodnak is jutott; hogy nem veszed meg a DigiTV- csak egy hónappal az után, hogy már az egész városban beszerelték, hogy nincs nájkicipőd hamarább, mint a BMWs srácnak lent a parkolóban. De ki a fasznak kell digitv vagy nájkcipő... Attól érzed szarul magad, hogy semmi sem változik olynagyot, hogy meg tudnál lepődni rajta. A boldogság meg... egy másodpercre elhiteti veled, hogy boldog vagy, visszatekintesz az előző hónapra és elhiszed, hogy boldog voltál, mert az egész emlékezés egy nagy egésszé áll össze. Múlt hónapban boldog voltál... de miért; tán csak nem kaptál több mosolyt a kelleténél?

Rájöttem, hogy vigyázz a háztetőkkel, mert nagyon könnyen eltakarják az ember elől a Napot... Ne rakd a postaládát a lenge kerítésre, ha egy barátságos Dán Dog-od van otthon, mert az postásnak is szüksége van még az kezére, hogy a szomszédnak is vihessen levelet, valamint ne keverd össze a Kauflandban a fogkeféket, mert kibaszottul idegesítő inventúrázás közben a colgatenél extrahardsoftmédium lófasz mellett amár megszámolt signál-vájtsenzitív extrahardmédiumot megtalálni... mert akkor számolhatod újra....

légy tekintettel embertársaidra... köszönöm nem járok BMWvel...

"a blog az első lépés az alkoholmentes sör és a guminő felé"

láttam a csendet

Teljes kivérzés... kedd, éjjel kettő; hazaindulsz egy fárasztó éjszaka után. Vihar után pötyörög néhány szomorú csepp a morcos, duzzadt felhőkből, melyek elborítják az eget. Egyetlenegy utcai lámpa sem világít, a város némaságba burkolódzik; nincs mozgás... csak az a néhány könycsepp amit a fejed felett terpeszkedő szürkeség megoszt veled. Teljes a káosz a szél. Minden aléltan hever a feketeség leple alatt és Tiéd az összes utca; Tiéd a város. Tiéd minden álmuk... Füledbe N.O.H.A. súgja Lunatica lágy dallamát és érzed hogy megérte várni... ha csak erre a kis pillantra is, de megérte érezni. Isten az égbolton... köszönj neki!

...azt mondták valami vérnyomás...

Én is kaptam ;)

Végre vettem a fáradtságot és időm is akadt, igy gondoltam itt lesz már a legfőbb ideje köszönetet mondanom Rickie-nek, hogy jelölt erre a kis szösszenetre. :) Nagyon szépen köszönöm és igazán örülök, hogy látogatod a blogot ;) :)

Az én jelöléseim:

Ezerarcú (a fotóblogot imádom:)
Zsiti
Rickie (amennyiben vissza szabad küldeni:)
Mateo
ګথਣकऎ-ڤ-ਣऎٵۋሱጺ
(2t felhasználó lemarad sajnos, mert nem sok blogot követek még szemmel azok közül is ők azok akik:)


Szabályok:
- Tedd ki a díjat a blogodra!
- Linkeld be, ki(k)től kaptad és kiknek küldöd (legalább 7)
- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

Köszönöm még1x;)

Nade:D egy kicsit vidámodjunk; ezt ki ne hagyjátok!

Kaukázus - Rézcső

Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer
Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer,
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,
Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál,
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer,
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,
az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,
Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva,
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka
Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka,
Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra,
Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra,
Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer,
De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel,
Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon,
Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon.

...Me and a Gun...

"...Goodbye my lover.
Goodbye my friend.
You have been the one.
You have been the one for me..."
(James Blunt)

Lenni sem...

Hiperkarma - Hiperkarma

Lassan vége lesz és te itt maradsz velem,
A világ végén, a folyóparton állunk,
Ha bámészkodni jöttél hozzánk, most megmondom
Nincs esélyed nálunk, mi újra kezdjük, igen, együtt.
És elintézünk mindent, a villanykörte Holdat
És felém szól egy hang: Érj hozzám!
Én bolond voltam mindig, mégis megtaláltam.
Elintéztem mindent!
És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts
Vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad hogy élsz!
És ha el is rontunk mindent,
Mi újra kezdjük és megint együtt!
Minden amit hittem az szerteszéjjel szállt
És itt vagy,fenn a villanykörte Holdon látlak
És felém szól a hangod és azt monda: Érj hozzám!
és ne bánts engem mindig én sosem bántanálak!
Örülj megtaláltak és mindent ami fájt
Én a kukám mellé tettem,
Ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden!
És a folyóparton állunk, a világ végén ketten:
Ott senki se jár, ha bámészkodni jöttél
Tedd meg most és tûnj el!

Te együtt jársz a sorssal, neked semmi se fáj!

Méltatlankodók

Ama pillanatban, mikor az öreg halász homlokon csókolta a Fiút, az égbolt a távolban fájdalmasan felmordult. A határban a lemenő Nap fénye már kihalóban festett lángot az alacsonyan nyújtózó, szürke felhők kegyvesztett ajkaira. A levegőben némi szomorúságot fújdogált az egyre erősödő, hideg szél. A Fiú vetett még egy utolsó pillantást az addigra már távolodó öregre, majd az arcán meghúzódó jámbor mosoly két sarkába könnyek gördültek, melyek szapora léptekkel peregtek le a sötétbe. A levelek egyre hangosabban zúgtak, mintha lázonganának. Az eget elboritották a cikázó villámok, de az eső még mindig nem ereszkedett a porba.
A Gyermek most a vén cigányhoz fordult, aki karjaival közrefogta, s némán a mellkasához szoritotta fejét. Erősen ölelték egymást, mint unoka és nagyapja, miközben a Fiú zokogása úgy hatalmasodott el felette, mint a mennydörgés az égbolton. Lassan engedték el egymást. A vén cigány egy robosztus fához vezette, melynek tövében leütette a Fiatalt meghalni. Felvette a földön heverő vonót és hegedűt és elhúzta a Fiú utolsó nótáját... A szél tombolt, a villámok üvöltöttek és a vihar végisöpört mindenen; nemkimélve élőt se holtakat... a "halak" a tó mélyére menekültek...

Bolondoké

Azt mondja dől a fal... Futok bazdmeg, futok mint az eszeveszett; autó ember; bokor, kutya... Az árnyék egyre jobban betakar, a böhöm nagy téglafal meg közelít! Merre tovább?! Házak jobbra; park balra; kereszteződés; autó tülköl. A víz patakokban csordogál lefelé az arcomon; torkom kiszárad. Autó, ember, autó, duda, tandem, kerítés! Ez meg csak dől. Mekkora súlya lehet? Egy jól megtermett elefánt elbírná a hátán? Ha rámesik agyonnyom... és még mindig dől... eltakarja a napfényt; mindent sötétségbe borít. Ki rakta ide ezt a kurva falat?! Fuss, ha kedves az életed; az enyém már úgyis csak eladásra vár... egy lyukas garasért a fele megvásárolható a Jednotában a mustáros polcon; a másik felét ajándékba adják a hellokitty-is nagyáruházban egy rózsaszín kenyérpirítóért... lehet próbálkozni... kurvaélet....

Vízért sír a föld, amikor könnyeivel önmagát öntözi!

The Prodigy - Omen(2009)

http://www.A3dance.com - The Prodigy - Omen "Copyright recordings, music and lyrics reproduced by kind permission
of Take Me To The Hospital / Cooking Vinyl - for original performances by The Prodigy, check-out the official channel at www.youtube.com/prodigychannel ."Courtesy Of Cooking Vinyl Records UK

Miért mindig a jók véreznek el a leghamarabb?