...kéne egy új élet mert ezzel már nem birok el...

"Nekem"

Nekem felhő...
Nekem mező...
Nekem álom...
Nekem üres...
Nekem üvölt...
Nekem csöndes...
Nekem sötét...
Nekem béke...
Nekem harc...
Nincs már itt semmi
Nekem

...gondolkodtál már rajta?

Neharagudj Mateo, hogy ezt csak igy lenyúltam, de igen meginditott és úgy érzem ennek a videónak a megjelenitése millió helyen is kevés lenne...



Quercus: Total Warming
Advertising Agency: McCann Erickson, Lisboa, Portugal
Creative Director / Art Director: Diogo Anahory
Creative Director / Copywriter: Jose Bomtempo
Production Company: Seagulls Fly Brazil
Director: Flaviomac

Csak ennyi a boldogság - "Nem, nem bántam meg semmit sem..."

Forgott a fejemben néhány gondolat, de mikor nekiáltam leírni(bepötyögni) belémszorultak a szavak, ezért most nemírok, csak megosztok. De mielőtt elindítod ezt a felvételt töltsd meg a poharad egy korty Chardonnay-val.

Edith Piaf - Non, je ne regrette rien

"...Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi." (Richard Bach: Illúziók)

"...a homlokom hozzád nyomom..."

Bizarr dolgok folynak itt a háttérben. Az eszemnek lábakelt, méghozzá akkora, hogy épp tegnap szeli át a fukar óceánok egyikét. A dalok menekülnek, polcokon felfelé, hogy egy névtelen Isten lábán csüngve okádjanak zöld szivecskéket a körtétől és más gyümölcsféléktől bűzlő alkoholos éterbe. A cigaretta füstje száll, csak száll, magasan megelőzve minden Isten dalos lábát. Bolond emberek sikongatnak megváltást bolond időknek. Az utolsó napsugarak becsúszik az ablakon, megmelegíti jeges hátát hideg fiataloknak. Leüll, kortyol egy körtét, kérdőn mered, igy szól: ssssssssss. S egy perc elteltével már a szürkület csorognak be ablakok szálkás deszkáin. Hol itt, Hol ott - mondja, majd kortyol egyet napsugarak megmaradt körtéjét, kér egy új kört, fordul, mondja: ssssssssss. S teljes a sötétség.

"Üresen állok Mindennek háttal Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással..." Hiperkarma - Üres

Most megint szar... Nem is tudom mi késztetett, hogy magyarázkodjak, de úgytűnik, hogy ha már ilyesmibe kezdtem biztosan nagy baj kerekedhetett a fejembe. Azok előtt, akik feltévednek ide és nem ismernek szeretném magamat tisztára mosni. Mielőtt a sok negatív hangulatú bejegyzésnek nekiesnek és gyorsan el is rohannak sikoltozva, hogy "fúj ez már itt egy milyen gusztustalan EMO blog^^", szeretnék elnézést kérni... mert nem nyalom a hajam a fejemre és nem küszködök reggelente a tükör előtt állva suicid hajlamokkal. Egyszóval alapjáraton egy egész szófosós kis vidám emberke lennék... csak valahogy, mostanság érzelmileg ömlik a nyakamba a szar és elég nehéz kifelé lapátolni magamból. Ez a blog egy mód a sok közül, de nem azért szerkesztetem, illetve kezdtem bele, hogy itt sírjam ki magamból minden gondomat bajomat. Igazábol nem is tudom miért indítottam - de ez amúgy sem releváns... ittvagyok és ebben a semmitmondó bejegyzésben csak azt szeretném minden kedves érdeklődővel érzékeltetni, hogy nem tartozom a öngyilok hajlamú tinik közé.^^ De minek is koptatom a számat(vagymit), hisz minden normális ember tudja, hogy csak a színekben lubickolva szép az élet... és ettől nehéz az én pici szívem. Az én színeim nem olyan rég útnak indultak. Egy kicsit továbbléptek, s talán ezért tűnhet oly szürkének ez a blog. Ma érzem igazán, hogy kifakultam... marcangol.

"...mert az élet szép!" (szeretni kell)
Köszönöm egyetlenem!

holvoltholnem...

Most jó... most pára vagyok! Egy közlekedési lámpa zöld fényében lubickolva járom az utcákat. A Zöld velem tart. Pirosra is vált néha, megállok egy szusszanatra. Azt mondom szussz... később újra tovább lubickolok. Hopp egy útpatka... beléakad az apró lábujj, a pára orra bukik. Fájdogál, de feláll és továbblibben, mert Ő... ő csak egy kis pára, mint a kis ő. Este szép a Zöld. A Piros félelmetes, de segít, hogy szusszanjak. Kell a Piros. Sárga nincs... ez olyan béna lámpa. De szeretem, mert messze kísér. És mikor kiérünk a város útvesztőjéből már látom a világ végét. Itt kéne leugrani... meredek, de a pára halhatatlan. Kicsit majd fáj, de odalent megpihenek. Meghát, van velem egy Zöld, ami néha Piros. Megyünk.

A hangulat ma:

Eleven Hold - Szeva, Föld!

Kösz', hogy gonosz vagy! Ezzel nyílt egy
újabb ablak a saját zaftos, mocskos,
finom célom felé.
Csodás kis kert épül most a bizonyos
"semmi ágán"! Fizetni majd később kell,
mikor nem lesz már miből.

Most lehull a melledről ez a
közösen használt testem.
Úgy látod, hogy elveszítesz,
pedig nem is voltam a tiéd!

Megbocsát a vörös lomb, s az októberi szél.
Talán igaz táncra hív, azt hadd járjam el én!
csakúgy mindenki nélkül!
Ajándék, hogy te voltál, ki a
szerelmével rég, a létbe segített!
Vessző vagyok, s te vagy az íj,
de vár egy valós cél! Hát lőj,
s én majd intek a csendből!

Te sem lennél az, aki vagy,
hogyha nem véted el pont százszor!
Kijár a szenny is a sok tilos meg muszáj után!

Most lehull a melledről ez a közösen használt testem!
De soha nem feledem, ki voltál.
Úgy tűnik, hogy elveszítesz, pedig
sosem voltam a tiéd!
Örök várandós marad a szívem.

Megbocsát a vörös lomb...
...
...a csendből!

Jó társ voltál a show-ban!
Légy jó úgyis, ha csend van, és senki se' lát!
Lőj végre! Ráncot keresve,
arcunkra ül most az este.
Halkan, hisz' jobb társ a szív a szónál.
Lőj már! Nem létezik törvény!
A tinta tisztább a vérnél!
Az ész sem számít ha megtagad, vagy elfelejt!
Úgyis ugyanúgy lehúz a Föld, és
éppúgy fenntart a Menny.
Úgyis ugyanúgy lenyom a Menny, és

éppúgy fenntart a Föld!

Hihetetlenek igazgatóságos manifesztációjának relevanciája

Törpék indultak ma bennem... Hosszú és kimerítő útra indultak. Indultak, hogy lássanak valami szépet is, mi majd megindítja őket újra, mivel bennem már csak száraz indulatokkal viaskodtak. Úgyvélték útnak kell indulni, s mindent el is vittek magukkal... csak az indulónát felejtették idehaza, bennem. Így van mivel kenni a szívemet. Mindíg vastagon kenem. Ma is bekentem. Megindított valamit. Elindultak a könnyek. Bekenem holnap is. Be én....

Hallok valami zongorát! Nini! Úgy szól, mint a tavaszi kék szellő, s az illata mint a gömbölyű, félédes boré... A dallam a vállamról legördülve a tenyerembe cseppen. Pár perc és felszárad... mindig felszárad... sírok majd újat...

"Nincs már bennem
Csak üresség..."
(30Y - Kipakolta)

"...az a részem fájdogál, amely oly sokszor látta idehaza boldogan mosolyogni..."

...mikor kicsúszik kezeink közül az élet

Milyen érzés, mikor utoljára látod magad mellett feküdni a szerelmet? Nem akarod lehúnyni a szemed, mert az új nap egy új életet jelent, melyben nehéz a levegő és fakó a napfény. Hogyan bírkózol meg a gondolattal, hogy utoljára szenderül álomba a karjaid közt... Tudod, hogy mikor eljön a reggel Ő elmegy és madra maradsz a hibákkal amiket elkövettél. Elkíséred és elengeded, mert mennie kell megkeresni az érdemlegeset, az igazit... Kell, hogy tudja, hogy csak a legjobbat szeretnéd neki. Kell, hogy érezze, hogy a dolgok úgy kapnak új reményre, ha az Ő szíve ismét színesen ragyog... nehéz.

Reviczky Gyula: Én édes elhervadt virágom

Én édes elhervadt virágom,
Ne búslakodj' az elmuláson.
Emlékezzél meg néha rólam,
Megbánás nélkül, álmodóan.

Mint a hogyan mogorva télbe'
Gondolsz május szelid egére
S lelkeden kéjes némasággal
Tavasz fuvalma rezdül által;

Mint a hogyan bús éjszakákon,
Ha szempillád' kerűli álom,
Beragyog szíved éjjelébe
Sugaras üdvöd tiszta kékje;

Óh, sírjuk vissza! Égi hittel
Nézzünk a vesztett multra. Hidd el,
Drágább a viruló tavasznál
Az a tavasz, mely veszve van már.

Kihül a föld, az ég sötét lesz:
Szerelem szép ábrándja véges.
De szende fényt derít reája
Emlékezetnek holdvilága.

"Ezzel a népszerűséggel örülhetek, ha a saját temetésemre kapok meghívást."

-Graffiti-