A csoda

Egy balkon; egy utca sárga neonfényben lubickol, s az ismeretlen város láttán olyan érzésem támad, mintha már jártam volna itt; nem egyszer nem kétszer... mintha már nagyon régen a részévé váltam volna mindennek, ami most körülvesz... nem ismerem, mégis: szeretem ezt a várost. Egy konyha, egy fityegő hangszóró a toaletten, néhány festmény, két teknős, rengeteg szín és egy ragyogóan bájos és elragadó mosoly... amit mára olyanyira megszerettem, hogy örökké életem részévé tettem meg!

Az egyszerű történet

A fiú a változások korába született. Az időben, mikor még eszét sem tudta a dolgok kényelmesen egyszerűek voltak, nevezhetném egyhangúnak is. Azt az érzést keltették az emberben, mintha néhány megsárgult, a dohtól bűzlő, padlásszagú képet tartana a kezében. De ebben az időben az emberek mégis biztonságban élhették szürke hétköznapjaikat. Nem volt szükségük a globalizált társadalom agyoncivilizált csodáira. Egészséges társadalom, szerető édesanyák, dolgozó apák, kis választék, nagy lagzik, valódi temetések, szigorúbb elvárások. A tyúk tyúk maradt, a malac nem fertőzött és a pálinka fertőtlenített... egy tökéletesen fenttarthatatlan rendszer. Igaz bizonyos dolgok máig sem változtak, viszont a fiú felnőtt és a világ közben elöregedett.(folyt köv.)