péntek, augusztus 26, 2011

ScriptoresThrombosis

Kéne végre írnom, érzem... késztetést érzek, hogy írjak, de ez olyan mint a székrekedés terhesség alatt... bárcsak újra olyan lenne, mint a szarás. De ki kell hordanom.
Biztos, hogy kéne írnom?
Vagy fel kéne adni? Van a kezemben egyáltalán egy adu?... Van értelme az értelmetlen mondataimnak? Adnak valamit az embereknek? Vajon egy-egy mondat manifesztálódása idéz-e valamit az olvasóban? Felsejlik-e lelkük bugyrából egy szín, egy szag vagy legalább egy disszonáns hang? Hangzavar... Vajon zúg e valami a mondataimból?
Mi a véleménye a lelkemnek a többi lelkemről? Milyen színeket hoztam a világra? Egyáltalán a világra hoztam-e valamit? Vagy holtan születtek? Láttok bennük némi változást? Suttogtak a szavak valaha színeket a lelketekbe? Van lelketek? Kik vagytok?

Belőlem szólnak a kürtök

Saját fotó
„Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)