Hosszú idő után az emberiségről alkotott véleményem újra kritikus ponthoz ért.... ezidáig megint kicsit úgy néztem az embert mint apró csodákra képes lényt, aki mérhetetlen türelmességével bámulatba ejtett, ellenben ma megint kimutatta foga fehérjét, avagy tanúja lehettem kicsiny városom gyarló homosapiens-i rothadásnak... Ebben a városban mindnen fiatalember önelégült, tanulatlan, faragatlan, önző, büdösmocskosrohadtparasztköcsögfaszfej, aki azt hiszi magáról, hogy a világ közepébe született, mert minden este holtrészegre ihatja magát és rászarhat a kibaszott 40éves 6milliókilométertjárt 80évig lízingelt bmw-jének kapotájára, amire 15éves kora óta spórol, hogy kijárta a 9 általánost, hogy aztán az anyjábol verhesse ki a nyugdíjpénzt amiből elmehet majd minden este jól bebaszni és elpanaszolhatja a többi seggfej haverjának hogy őt csak azért szarták a világra, hogy beszólogasson idegeneknek az utcán, mert az ő fasza már csak attől keményedik... hogy rohadna el! Ez a város ahol élek kéremszépen... ez az én gyönyörű kultúrális örökségem... dobpergés... (melllékesen ne vegye senki magára, csak úgy kikivánkozott belőlem... nemszántam senkinek)
