szerda, április 22, 2009

Kell lennie hogy van!

Kellemes pillanatok, édes meg savanyú érzések repkednek a fejem felett. Beletúrnak a hajamba, szétkenődnek a homlokomon, mint a tavaszi szellőbe vegyített, részecskegyorsítóval röptetett vérszínű bogarak egy mocskos szélvédőn. Kutyák tangóznak macskák derekán, mialatt majmok tépnek cimbalmokat a visító csendbe.
Az idő is velünk táncol, s nyálfoltos napsugarat okád deres kádam zománctol retkesedő fogaira, melyben a valaha sosem volt nyugalmam csónakázik nagy széltolásban. Kiáltanék "állj"-t a holnapoknak, melyekben tétován áznak aszott ujjaim, de a rigó itt a cencúra mely most tiltást-rontást vert fel vén fejem helyére. Így maradt nekem egy azon sok érzések töredékes felszíne szájam padlására tapadva, hogy mi lettem... Lettem köz, lettem szög, lettem rög, lettem dög. Citromsárga érzés ez, melyben voltam boldog, voltam dolgod, voltam romlott, voltam foltod voltam örök bolondod (voltam).
Mert az égbolt az én temetőm...
Mert az égbolt az én temetőm...

2 megjegyzés:

  1. mert az égbolt az én temetőm
    sose ígértem másnak
    tépjen,cibáljon megannyi kétely,
    nyugodni csupán oda vágytam,
    ott ahol, az a citromsárga....
    terít nászi ágyat nagy vigazságban
    ott ahol én voltam: múltad,jelened,jövőd
    akkor, ami én voltam: nyugodalmas szemfedőd,
    de csak voltam...
    s hiába zsongja megannyi múltú pillanat
    voltam azod, akid. s nekem csupán ennyi maradt

    VálaszTörlés

Belőlem szólnak a kürtök

Saját fotó
„Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)