Leguggol, előredőll, megtámasztja magát, csimpaszkodik, mint egy geyerek - hisz csak gyerek - és ahogy elveszíti egyensúlyát erőt fejt ki és kitépi a falből azt a bigyót. Ezt követve orra bukik, irdatlan recssenéssel földet ér; a lassított felvételen látszik, ahogy a kopott padlót az orra hegye először finoman érint, majd lassan deformálódik, nyomódik be egészen addíg, míg a homloka le nem ér a talajig, óvatosan hozzáérinti, s végül az akkorát szól mint egy bomba. Elered az orra vére. Megtámaszkodik, kiüll a torony peremére és érzi a sós vér izét. A könnyei lesétálnak az arcán, szipog, mert fáj. Aztán csak nézi tovább a csillagokat. Kicsit tovább, mint máskor szokta. Sebaj, hisz ideje van bőven.Az összes csillag csak valami fényes izzó villanykörtére hasonlít. Mindig önmagukkal vannak elfoglalva... de a Hold nemolyan mint ők, a Hold már látta egy villám szerelmét az esővel. Ismeri ő a történetét. S az a kettő sem olyan, mint az a sok egyforma csillag... persze szépek azok is úgy sokan is meg egyenként, de a történetet másfelől fújta ide a szél.(folytköv.)
ebben mennyi szerepe lesz a Holdnak?
VálaszTörlésilyet nemszabad kérdezni egy befelyezetlen mondandóról;) de ez nem az igazi Holdas, az még csak jön;)
VálaszTörlés