Fejet falnak dönt, elhúzza a száját és mered a mennyezetre. A szemei forognak fel-alá, jobbra-balra, átpörögnek. A szája lefelé görbül. Izzad mint a disznó, foylik a víz a háta közepén, a párnaja mögötte issza. A szája lefelé görbül. Ha a ventilátor, ami a meleget keveri, nem üvöltene a szobában, hallanám, ahogy az agytekervényei mocorognak a fejében, mint a férgek a dobozban horgászat előtt. Nemszeret horgászni. A szája lefelé görbül. Bámul a mennyezetre, a buborék a feje felett arra hagy következtetni, hogy a nyár tétován rágódik a fogaskerekek közt. Látom ahogy a szája lefelé görbül. Elégedetlen önmagával. Szeretne többet adni, látom rajta, hogy sokkal többre is képes, érzi is, hogy mi minden lakozik benne, mindenét odaadná de nemhagyják... nehezen értik meg, ezért a szája lefelé görbül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Belőlem szólnak a kürtök
- Összevisszaélet
- „Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése