péntek, augusztus 26, 2011

ScriptoresThrombosis

Kéne végre írnom, érzem... késztetést érzek, hogy írjak, de ez olyan mint a székrekedés terhesség alatt... bárcsak újra olyan lenne, mint a szarás. De ki kell hordanom.
Biztos, hogy kéne írnom?
Vagy fel kéne adni? Van a kezemben egyáltalán egy adu?... Van értelme az értelmetlen mondataimnak? Adnak valamit az embereknek? Vajon egy-egy mondat manifesztálódása idéz-e valamit az olvasóban? Felsejlik-e lelkük bugyrából egy szín, egy szag vagy legalább egy disszonáns hang? Hangzavar... Vajon zúg e valami a mondataimból?
Mi a véleménye a lelkemnek a többi lelkemről? Milyen színeket hoztam a világra? Egyáltalán a világra hoztam-e valamit? Vagy holtan születtek? Láttok bennük némi változást? Suttogtak a szavak valaha színeket a lelketekbe? Van lelketek? Kik vagytok?

3 megjegyzés:

  1. ideiglenes állapot. a csend. nevezd alkotói válságnak, vagy fogd a melegre. igazából aki ír, az sosem tudja abbahagyni. vannak hetek,évek amikor semmi jónak tűnő nem születik, és van amikor a semmiből születik meg olyan 3 sor,amitől padlót fog a világ s te magad is.és lám,arról írni,hogy nem megy az írás, is írásnak sikerült.hiszen ezt sem tudod átlagemberként megírni, sikít az író minden mondatodból.nincs itt semmi veszve.nyugodj le,igyál meg egy kávét meg cigit, aztán elkap a fosás,és mi majd a csodájára járunk megint :)

    VálaszTörlés
  2. azért jó hogy vagyol, köszönöm a kommentet hollóm, jó lenne újra látni téged, csak úgy heccből, mert hiányik a búvalbaszott szétcigizett fejed. nagy örömöket okoznak nekem ezek a rejtett kommentek, amik igy alkalom adtán felbukkannak tőled, citromsárga érzés tudni, hogy még emlékszel rám ;) tényleg hiányzol

    VálaszTörlés
  3. hogy a kiszeretkezett kurtizán életbe ne emlékeznék..nemúgymegyaz tollas barátom, nemúgymegyaz, hogy csak úgy eltűnünk :)

    VálaszTörlés

Belőlem szólnak a kürtök

Saját fotó
„Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)