Néhány gondolat

Egy újabb nap... vagy inkább egy újabb éjszaka. Megannyi dolog rázta ma újra a fejem de a legriasztóbb mégis a felismerés volt... hogy egész életemben csak zúgnak a dolgok a fejemben és nem állok meg egy másodpercre sem, megszabadulni a gondolatoktól. Leülltem a konyhába a kisasztalhoz, az apró sarokba, ahol édesanyámmal alkalom adtán bagózás közben osztjuk egymásnak a észt és azon kaptam magam, hogy hömpölygök lefelé egy sípályan a szomorúság, a gondok és a betegségek lavinájával a fejemen. Rágyújtottam és hirtelen megakadt a szemem a lábamon, ahogy ritmusra dobol az idegességtöl. És(tudom, hogy a mondat elejét nemszokás éssel kezdeni) ekkor döbbentem rá, hogy muszáj megállnom egy percre. Lehúnytam a szemem és eszembe jutott néhány ismerősöm agykontrollos badarsága, amihez mondjuk én egy mukkot se értek, de teljesen mindegy is... mert elég volt lehúnyni azokat a szemeket és egyetlen percre kiverni mindent a fejemből, ahhoz, hogy a lelkem megnyugodjon. Jó volt egy lehelletnyi időre lesöpörni a vállaimról a gondokat. És elhihetitek, ha túl nagy a nyomás érdemes rásszánni egy percet, hogy kihányjátok magatokbol a gondolatokat. :) ... lehet, hogy már tényleg elhülyültem...