ex-sistere

Félek... úgy érzem soha többé nem leszek olyan, mint voltam. Mintha kiveszett volna belőlem minden pár hét leforgása alatt. Rossz lettem. Pedig nem voltam, tisztán emlékszem, hogy mindíg igyekeztem okosan csinálni a dolgaimat. Nem éltem burokban, nem forgattam szélsőséges gátlások közt az életem, de azért mindig tudtam mi helyes és mi nem. Mostanság mégis, mintha egyre gyakrabban felejteném el, hogy ki vagyok... vagy voltam. Reggelente a tükörbe nézve pedig az jut eszembe az idegen arc láttán, hogy senki lettem. Elnyúlva tűnődöm, hogy hová lett belőlem a naív kisgyermek mosolya, hová tűntek a csillogó szemek, amelyek egykoron mindent elhittek, melyekből sugárzott a kiváncsiság a világ felé... melyekben mostanra már csak a megfáradt hitetlenség tüze lobog. Csupán szerelemre vágyok... olyanra, amely már soha többé nem lesz ...