(The Dream, Picasso, 1932 — Steve and Elaine Wynn Collection)Egy álom... felébredsz és mintha dézsából öntenék, záporoznak a könnyeid. A szíved ezerszáz darabra szakadva, mint egy elhasznált felmosórongy valahol egy csipeszen... libeg a szélben. Emlékszel, édesapád halk zümmögő hangjára; ajkai formálják a szavakat, melyek millió ráncot vésnek az keserűségtől megkövült arcodba. Négy lábon forogsz a mocskos szőnyegen, mint a malac az ólban. Itt kell lennie valahol. Az elkeseredés csámcsogva kúszik a homlokodon és a könnyek leperegnek. Felpattan a szemhéjjad, csupán álom.............
De te tovább ontod a könnyeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése