Nade:D egy kicsit vidámodjunk; ezt ki ne hagyjátok!

Kaukázus - Rézcső

Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer
Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer,
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,
Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál,
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer,
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,
az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,
Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva,
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka
Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka,
Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra,
Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra,
Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer,
De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel,
Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon,
Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon.

...Me and a Gun...

"...Goodbye my lover.
Goodbye my friend.
You have been the one.
You have been the one for me..."
(James Blunt)

Lenni sem...

Hiperkarma - Hiperkarma

Lassan vége lesz és te itt maradsz velem,
A világ végén, a folyóparton állunk,
Ha bámészkodni jöttél hozzánk, most megmondom
Nincs esélyed nálunk, mi újra kezdjük, igen, együtt.
És elintézünk mindent, a villanykörte Holdat
És felém szól egy hang: Érj hozzám!
Én bolond voltam mindig, mégis megtaláltam.
Elintéztem mindent!
És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts
Vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad hogy élsz!
És ha el is rontunk mindent,
Mi újra kezdjük és megint együtt!
Minden amit hittem az szerteszéjjel szállt
És itt vagy,fenn a villanykörte Holdon látlak
És felém szól a hangod és azt monda: Érj hozzám!
és ne bánts engem mindig én sosem bántanálak!
Örülj megtaláltak és mindent ami fájt
Én a kukám mellé tettem,
Ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden!
És a folyóparton állunk, a világ végén ketten:
Ott senki se jár, ha bámészkodni jöttél
Tedd meg most és tûnj el!

Te együtt jársz a sorssal, neked semmi se fáj!

Méltatlankodók

Ama pillanatban, mikor az öreg halász homlokon csókolta a Fiút, az égbolt a távolban fájdalmasan felmordult. A határban a lemenő Nap fénye már kihalóban festett lángot az alacsonyan nyújtózó, szürke felhők kegyvesztett ajkaira. A levegőben némi szomorúságot fújdogált az egyre erősödő, hideg szél. A Fiú vetett még egy utolsó pillantást az addigra már távolodó öregre, majd az arcán meghúzódó jámbor mosoly két sarkába könnyek gördültek, melyek szapora léptekkel peregtek le a sötétbe. A levelek egyre hangosabban zúgtak, mintha lázonganának. Az eget elboritották a cikázó villámok, de az eső még mindig nem ereszkedett a porba.
A Gyermek most a vén cigányhoz fordult, aki karjaival közrefogta, s némán a mellkasához szoritotta fejét. Erősen ölelték egymást, mint unoka és nagyapja, miközben a Fiú zokogása úgy hatalmasodott el felette, mint a mennydörgés az égbolton. Lassan engedték el egymást. A vén cigány egy robosztus fához vezette, melynek tövében leütette a Fiatalt meghalni. Felvette a földön heverő vonót és hegedűt és elhúzta a Fiú utolsó nótáját... A szél tombolt, a villámok üvöltöttek és a vihar végisöpört mindenen; nemkimélve élőt se holtakat... a "halak" a tó mélyére menekültek...

Bolondoké

Azt mondja dől a fal... Futok bazdmeg, futok mint az eszeveszett; autó ember; bokor, kutya... Az árnyék egyre jobban betakar, a böhöm nagy téglafal meg közelít! Merre tovább?! Házak jobbra; park balra; kereszteződés; autó tülköl. A víz patakokban csordogál lefelé az arcomon; torkom kiszárad. Autó, ember, autó, duda, tandem, kerítés! Ez meg csak dől. Mekkora súlya lehet? Egy jól megtermett elefánt elbírná a hátán? Ha rámesik agyonnyom... és még mindig dől... eltakarja a napfényt; mindent sötétségbe borít. Ki rakta ide ezt a kurva falat?! Fuss, ha kedves az életed; az enyém már úgyis csak eladásra vár... egy lyukas garasért a fele megvásárolható a Jednotában a mustáros polcon; a másik felét ajándékba adják a hellokitty-is nagyáruházban egy rózsaszín kenyérpirítóért... lehet próbálkozni... kurvaélet....

Vízért sír a föld, amikor könnyeivel önmagát öntözi!

The Prodigy - Omen(2009)

http://www.A3dance.com - The Prodigy - Omen "Copyright recordings, music and lyrics reproduced by kind permission
of Take Me To The Hospital / Cooking Vinyl - for original performances by The Prodigy, check-out the official channel at www.youtube.com/prodigychannel ."Courtesy Of Cooking Vinyl Records UK

Miért mindig a jók véreznek el a leghamarabb?

Igyál egy teát!

Volt hogy üvöltött, de legtöbbször csak esett... kecsesen, de erőtlenül, mint mikor kinn állsz a verandán. Nemhallod a város zaját, csupán a zápor egyenletes zúgását. És nem is mondasz semmit, hisz úgysincs senki aki meghallgatná. Nincs is mit mondanod. Sosem volt mondanivalód, ezért is örültél amikor esett. Mert amikor az esőfüggönnyel bezsélsz nincs szükséged szavakra. Nem kell velős tartalom se füszeres hangsúlyozás. Nincsenek sabályok. Csak érzések. Keserű, boldog, szép, sötét és mindenek felett nehéz érzések. Mert mindegyikőjük súlyos. Mind egy pillanatot idéz. Visszanyúl valahová és mutatja az utat. Csak meredsz kifelé a fejedből mialatt a cigid hetykén lóg az éterbe... nincs szél, nincs zaj, nincs mozgás se élet. A világ... hát a világ meg újra elrejtőzik. Bele a tenyeredbe. Bele az esőbe...

Ma!

Fogy az időm... Kerek nemtudommenyi órám maradt, hogy a fejembe verjem az összehasonlító gazdaságtan minden szegletét. És most is az helyett, hogy tannulnák ezt a szarfos blogot töltögetem fel a szarfos bejegyzésemmel. Fáj a nyakam és egyre kevesbb az időm... Úgy döntöttem adok magamnak pihenőt négyig (egyébként meg egész nap a babérjaimon ülök, szal' semmi diffi) és aztán nekiesünk a teendőknek; kifürkésszük a állam által vezérelt gazdaság-adta lehetőségeket; megfejtjük mért omlott össze minden nagyi kedvence: a szocializmus csodás tervgazdasága, amit mi űbergazdasági viszonylatban csak a Szovjet-modellnek neveznénk, valamint nagyot gyülölködünk a modern kapitalizmus csodáin...

Á bazdmeg félöt és még mindig nemtanulam szart se... ÁÁÁÁÁÁÁÁ.... menten!!

Ne csak nézd, hallgasd is!

Lhasa De Sela - Con Toda Palabra

"Füves"

Legelőn

(by me)

Zizzen a fű,
Moccan a mag,
Pára van, de
Fáj ha fagy...

Kapard ki az eget,
Kapard ki hamar.
Had hulljon ma ránk
Valami boldog zavar.

Néma ha kéred,
Visít ha futnak
Apró sérelmei néhány

Kanyargós útnak... (folyt. köv.)

egy oylan...

Plastic Harmony
(by me)

Liquify my soul...
I'll exchange it for more
Injectet trash, to cover
My naked body;

For I am lost in what I
Really thought to be
The fairy tale of one's
Life; sadly maybe another time...
Now erase my mind,
Rape my memories and
Drown them in the river;
But make sure not to shiver...

Girl, take the time and
Dance again 'till midnight
With the rusty chain
Twisted 'round my lustful
Brain; as I stand in the door
Watching you laying stretched
On the floor stripped;
I'll make you kill me...

Oh, baby kill me please;
Let me die at ease
Kill me girl, kill me more!
Take my life and run!

Mostanában...

Heló világ! Pontosan egy hónap telt el azóta, hogy utoljára volt időm idetolni a pofámat, hogy napi 3 bejegyzéssel szarráírjam a blogot. Ja, meg mivel az összes barátom/ismerősöm úgydöntött, hogy nekifog blogolni egyedülmaradtam a világban és arra lettem kényszerítve, hogy újra itt töltsem el hideg sötét éjszakáimat. De amúgy szeretek itt lenni... csak Nusi nélkül kaki... NADE! A közeljövőben újra aktív blogfogyasztóvá válok és ígérem, majd egy csomó fityfenét felírok. Lesz sok kép meg zene meg minden meg olyan kék bigyók, amik a falra vannak festve... tudjátok azok az izék, amelyek abban a teremben vannak ahol müanyag kanállal eszünk abban a szépszínű épületben, tele jóemberekkel... ott van a legjobb barátom, de nembeszélhetek róla, mert ha az ellenség meghallja megint bevisznek abba a csúnya megsárgult puhaszobába és rámadnak valamit és azt hazudják, hogy az a buta ing amitől alig kapok levegőt arra van, hogy jobban aludjak a sötétben... perszepersze... nemhiszek én nekik el akarnak vinni...mindig betesznek oda mindig, amikor az ennivalót megpróbálom a gyomromba tenni a kanállal... mégsem, nemszeretnek engem itt.... Csita szomorú...

Nahuh, izé... szóval az elmúlt két hónapban nemsok minden történt, de azért egyvalami mégis, amit még meg sem említettem; belépett a világomba(vagy én az övébe:) egy nagyszerű emberke és újra egyenesbe hozta az életem. Lett egy palacsintám, aki most nagyonnagyonamindenem. NagyLove van! Hiányzol szivem! De ez tabu téma;)

Aztán; két hónappal(de az is lehet, hogy már hárommal) ezelőtt voltunk Mátés formafesztes Jóvilágvanon. A buli fergeteges volt: festmény-, rajz-, fénykép- és képzőmüvészeti kiállitás, teaház, graffity, wc, versfeolvasás és sooksokzene. Hollóval, a(hogyismondjam) lánynak öltözött fiúbarátommal (soha nemtudom a fiúlány barátságot kellően definiálni(ha aztmondod barátommal idétlenül hangzik, ha meg azt mondod barátnőmmel még valaki félreérti)na mindegy:) elökörködtük az estét, de ő is elég korán hazament. Jó volt összefutni Nyemeccel és Arwennal is, bánom, hogy nemsikerült többet beszélnünk. Ingáztunk a müvelődési ház és a Green "művelődésiház" közt egész este, Zsittyőékkel is jókat szórakoztunk, valamint meghallgattuk Mátét ahogy csöppkis alkímiával összeelectroharmonixezik néhány fantasztise számot a Jóvilágvan zenészeivel. Éjfél tájt egyedül maradtam és egy-két órácskát ejtőztem a Jönvukk zenekar színpadi műsorára és nemsokkal zárás előtt találkoztam Koci barátommal, akivel aztán rongyosra fagytunk a buszmegállóban hajnali 3tol 6vagy7ig egy szál zakóban meg konverzben... de azt is túléltük. Megpróbáltunk elaludni egy nagyonszar padon, de nekem max 10 percre sikerült elszundítanom. Megváltás volt felszállni reggel a kifűtött buszra. Egyszóval jóvolt:D Csak kevés.

Mennék már megint valahová; Királyfeszt, Hungarotrip, kelet stbstb., csak sajna még itt a nyavalyás makrovizsga a nyakamon, amit ha nem teszek le, akkor úgy rúgnak ki az egyetemről, "mint a sánta kutyát fosni"."...de nehéz az iskolatáska, úgyhogy cipeld helyettem hazáig geci..." Nemsokára itt a Jókai napok, addigra be kéne fejezni mindent. Meg főleg, hogy fent tudjam tölteni mindennapjaimat Pozsonyban, kedvesemmel. Szal jövőre való tekintettel kilátások akadnak, de még az még messze van. Valamit csak kitalálunk!

Röviden ennyit a comeback-ről. Jólessz minden! Písz; Lávja all, but most of all Tebe má panenko;)