Volt hogy üvöltött, de legtöbbször csak esett... kecsesen, de erőtlenül, mint mikor kinn állsz a verandán. Nemhallod a város zaját, csupán a zápor egyenletes zúgását. És nem is mondasz semmit, hisz úgysincs senki aki meghallgatná. Nincs is mit mondanod. Sosem volt mondanivalód, ezért is örültél amikor esett. Mert amikor az esőfüggönnyel bezsélsz nincs szükséged szavakra. Nem kell velős tartalom se füszeres hangsúlyozás. Nincsenek sabályok. Csak érzések. Keserű, boldog, szép, sötét és mindenek felett nehéz érzések. Mert mindegyikőjük súlyos. Mind egy pillanatot idéz. Visszanyúl valahová és mutatja az utat. Csak meredsz kifelé a fejedből mialatt a cigid hetykén lóg az éterbe... nincs szél, nincs zaj, nincs mozgás se élet. A világ... hát a világ meg újra elrejtőzik. Bele a tenyeredbe. Bele az esőbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése