vasárnap, június 14, 2009

Bolondoké

Azt mondja dől a fal... Futok bazdmeg, futok mint az eszeveszett; autó ember; bokor, kutya... Az árnyék egyre jobban betakar, a böhöm nagy téglafal meg közelít! Merre tovább?! Házak jobbra; park balra; kereszteződés; autó tülköl. A víz patakokban csordogál lefelé az arcomon; torkom kiszárad. Autó, ember, autó, duda, tandem, kerítés! Ez meg csak dől. Mekkora súlya lehet? Egy jól megtermett elefánt elbírná a hátán? Ha rámesik agyonnyom... és még mindig dől... eltakarja a napfényt; mindent sötétségbe borít. Ki rakta ide ezt a kurva falat?! Fuss, ha kedves az életed; az enyém már úgyis csak eladásra vár... egy lyukas garasért a fele megvásárolható a Jednotában a mustáros polcon; a másik felét ajándékba adják a hellokitty-is nagyáruházban egy rózsaszín kenyérpirítóért... lehet próbálkozni... kurvaélet....


Vízért sír a föld, amikor könnyeivel önmagát öntözi!

2 megjegyzés:

  1. szívszorítóan gyönyörűséges...ha még sokszor elolvasom én is sírni kezdek...

    VálaszTörlés
  2. ne tedd; kár volna azokat a gyönyörű; smaragdzöld szemeket könnybe borítani. ;)

    VálaszTörlés

Belőlem szólnak a kürtök

Saját fotó
„Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)