Fákon szellemek...

2+2=5

Újjászületés

Sikeres lett a Makrovizsga ;) Maradunk! Nagyonnagyonnagyon köszönök mindenkinek minden lelki támaszt és segítséget!
Ez egy jó nap:)

egy másodrpercnyi gondolat

Éjjel guerilla támadás, az ablakom alatt. Már csak két napom maradt!
Hétfőn dékáni vizsga, mehetek be megnézni hogy dobnak ki az egyetemről... Ha mennem kell, hát elnézést kérek a barátaimtól, akik maradni szerettek volna látni engem és jómaguk maradni kényszerülnek; neharagudjatok, hogy önkényesen elvonulok, ha úgy lesz. De ígérem hogy az év folyamán néha-néha meglátogatlak ám benneteket, elmondjuk egymásnak milyen fosul zajlik ez az év is később meg megöregszünk...

DAT DEUS CUI VOLT

Egy szerintem igen érdekes (és kedves:) ember érdekes gondolatai:

-egy különc királylyány szösszenetjei-

részlet a fárol

Fogd azt a kurva időt és kend a hajadba... a füled mögött éppen jó helye lesz, ha majd kék rószabimbók kelnek ki belőle! Hogy hol lesz szebb és mikor lesz szép az örökre meghatározatlan marad.
De én nem várom meg!
De én nem ejtőzöm itt veled tovább, amíg kirohadnak mindannyiunk szaros belei...
De mert én fogom a sátorfámat, kikaparom amim még maradt és útnak indulok, hogy életet leheljek egy fába, aki átvezet a következő viharon!
Nem kell több szél, meg a csillagok, vidd ha akarod nem pereskedek. Tiéd lehet a bor meg az ágy is. Keféld meg a kutyát! Egyél könyvet! Égess embert... és leszarom már, mert engem többé nem látsz! Ha meg a tested zabáltatod fel a majmokkal, tedd meg hogy kamerára veszed, eladjuk pornónak. Barna, vörös, néma meg égszinkék: mind a szádba, de vigyázz mert mosódnak mosolyod kontúrjai. Anyukám mondta: "a mintavételi hiba tényezője erre a fejezetre pluszmínusz a köztes év", énmeg kinevettem, de már belátom, hogy igaza volt...
Utálom, hogy néma vagy amikor a fülembe üvöltesz!
Utálom, hogy lábatlanul rohansz előre!
Utálom, hogy kivájt szemekkel csavargatod a csábos tekinteted!
De a legjobban azt utálom amikor szív nélkül próbálsz meg szeretni!
Nyomor a neved....

2009. augusztus 21./hajnal félhárom... valami ma, most, ebben a néhány pillanatban másodpercek alatt eltörött bennem... hogy mi volt, azt soha senki sem fogja megtudni

Másodpercnyi kábulat (interaktív szórakozás)

- Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
- Lapozz az 56. oldalra
- Keresd meg az 5. mondatot
- Írd ki a blogodra
- Másold hozzá ezeket a szabályokat
( Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád. )

"A kemencében fütyölt a szél, a vödörben hártyát vetett a víz, didergett az egész világ" (Mészöly Miklós - Az elvarázsolt tűzoltózenekar)

forrás: BellaLuna Blogja

Ne vegyetek komolyan...

Rájöttem a boldogság képletére:

A probléma gyökere:

Y=K^0,4.(E.L)^0,6

Ebből y= k^0,4

Továbbá:
a boldogság megtakarítása: s=25%=0,25
a boldogság amortizációja: δ=5%=0,05
a népességnövekedés üteme: n=2%=0,02
a technikai haladás meg: g=3%=0,03

A boldogás megoldásának képlete pedig:
0=s.f _(k)-(δ+n+g).k ^*

Behelyettesítve:
0=0,25.k^0,4-(0,05+0,02+0,03).k ^*
Rendezve pedig azt kapjuk, hogy:
0,25. k^0,4/k ^*=0,1 /. ( )⁵
0,000976. k²/ k⁵=0,00001
0,000976/0,00001= k³
k³=97,6 /. ( )^1/3
k=4,61

Végeredményben pedig:
y= 4,61^0,4
Tehát az egy főre jutó stacionáris boldogság eredménye: y=1,48

Hurrá! Örüljünk!

Recept

Mély levegő, meg egy csipet nyújtózás;
("People they come together")
Csak fekszel az ágyadon és bámulod a falad,
("People they fall apart")
Megjelenik a fintor a szád szélén, a hajadra Nap süt
("No one can stop us now ")
És ezredszer is rájösz, miután kilencszázkilencvenkilencszer elfelejtetted már,
("Cause we are all made of stars")
Hogy nem is olyan szörnyű ez
("Efforts of lovers")
Meg a lenni...
("Left in my mind")
Ha pedig másképp akartad
("I sing in the reaches")
Teljesen mindegy már ki hogyan akarta...
("We'll see what we find")
Meg a mosoly a szád szélén.

de minek...

értelmetlenség

ma állnak - kocsonya Hold, meg
a csillagok,
tudom, hisz láttam: füstbe ment
kis hézagok
voltak az égen, én meg
jó, hogy nézem csak
kár, mert nehezen értem...
sziréna szól, cigim szól,
lenézek még
nem túl magasról. Kapaszkodik a szél is, füstöl
sikit föl a "miért is?" meg a holnap,
hogy nincs már itt csak
kevés dolga, aztán ugysem volna
maradása...
főzelékes darakása!

Kényszeres

Lépcsők

Tortás kényeszeres ténfergés
voltunk, s mikor tegnap csapódtak
fejünknek gondos gondolatok,
mondtad; többet nem mondhatok!
Lepedő kanyarok, szenes fakarok
fogtak közre, hogy még egyzser, utoljára
akasszanak néhány gyennyes kis szögre...

Volt paradicsom meg hányás a falon,
meg kékszivárvány; s mondtam:
megdughatod kedves majom.
Hadd röhögjünk némán párat,
hadd maradjon ajtó, ablak, kisbejárat.
Menetelj bélsár, menetelj fogtömés...

Menetelj kis barátom, mámorító feledés!

Antimotion

Áll egy robusztus fűzfa a tóparton, odaszökdelek alá s felnézek.
Megnézem az eget, a napsugarakat, lesem mily kecsesen táncolnak a szomorú levelek közt; arany foltokat festenek a világra...
Nyújtózom, elérem és letépek egy darabot, mire a fűzfa felém fordul és akkorát basz a homlokomra hogy összeszarom magam a nevetéstől, a tóig meg sem állok repülni.
Periférikus idegrendszer sérül, koponyatörés, medence csonttörés, nyílt gerincsérülés, kivérzés és halál... haleledeltralala....

menj a Holdra....

Féregjárat

kapaszkodj akkordba
mer' holnap mégy a Holdra,
megy veled a világ, az én meg
lentről nézi, mit főz anyám
vasárnapi ebéd gyanánt...
tekerek csillagot, hogy
vidd magaddal tegnapi jónapod
majd, lobogtass képet,
hívj!
ha felébredt.
ha meg úgymarad már
leszarom, ragasztunk rá
bélyeget,
később úgyis lenyalod.
jómagam meg maradok,
ültetek fát, fapadot,
papírújság, lepedő,
valami
ágyamban hagyott levegő
leszel, de megnézlek
néha,
s kiszellőzik az ágy,
végre egyszer - majd;
talán holnap,
ha az a májfa is kihajt.

Hiperkarma - Vétó

abban bízz aki lettem más már úgysem érkezik helyettem ide ma hogy szóljon:
az hogy a dolgod a világgal elmúlt azt még nem jelenti hogy véged
a vége csak akkor jön csakis annak jut akinek én is járok
csak amikor én is mennék akkor és ahhoz akin át is léphetek egybõl
odabök az ujjad mindig
vétó!hékás ébredj!az összes életed közül ez a mostani marad a végszó
a végszó magasan maga a lényeg a lényeg a lényeg:
mától esélye nincsen a hangnak eszébe nem jut a fénynek
szinkronizálni a szádat szintetizálni a képed
könnyebb betonra verni a sátrat elõbb a nyakadba varrom a várost minthogy
a fejedbe verjem a véred hallgat a szócsõ nem fog az átok nem hat a méreg
mától egyik se képes
psz!lehet igazad úgy is hogy oda se nézel hogyan adod át a szíved a száddal
ha nem bírod el szólj!
legyen igazad!
lehet igazad úgy hogy oda se nézel!
akik elpusztultak azok újrajönnek akik újrajöttek azok elpusztulnak
ugyan dehogy börtön ugyan dehogy játék aki nem vállalja be hogy szénné ég
az is ugyanúgy a nap alatt marad ahol a legjobb esetben sincsen helye semmi újnak
és ugyanúgy éghet
égetik!
addig amíg el nem ismeri hogy õ is csak égni jött ide ha engem kérdezel errõl
ebben még talán nekem se higgy a véleményedet a véredre bízd a véred
a véred rád vall a véred
a véred rád vall rád és soha nem ellened
a véred a véred rád vall egyedül rád

rád de te soha nem engeded

Ő lenne az?

Címnélkül részegen őszintén

Milyen úgy boldognak lenni, hogy tudod, hogy az vagy, de többszöri felszólításra sem hiszed el saját magadnak, hiába töröd magad. Pillanatok kérdése az egész; megteheted, hogy egyik pillanatban elhiszed, de a másikban rádöbbensz, hogy nemigaz; aztán mikor rádöbbentél megpróbálod leerőszakolni a saját torkodon, mert kötelezed magad, hogy elhidd, mivel az előző percben még boldog voltál; felnéztél és lattad milyen szép kék az ég... mégis; most mégsem érzed jól magad a saját bőrödben. Cserélnél az első jött-menttel, akiről a boldogság sugárzik, mégsem hiszed el, hogy boldog, hisz ugyanaz a szerencsétlen balfácán, mint Te magad vagy; elhiteti saját magával, hogy boldog, annak is látszik, annak is érzik, Te magad is pillanatnyi boldogságot érzel, mikor megpillantod, mert ő maga is csupán attól boldog, hogy meg tudja mutatni a világnak, hogy az, mialatt gyötrődik, gondolkodik, emészti önmagát és rádöben, hogy számára is a purgatórium, az egyetlen megtisztulás az, hogy másokban azt az érzést képes kelteni, hogy az élete jó; úgy, ahogy megy, ahogy áll, ahogy meglátják, ahogy megpillantják. Az egyteln dolog, amiért érdemesnek tartja szaros életét az, hogy mosolyogni lát embereket maga körül, azt is annak köszönheti, hogy önmaga mosolyog. De mikor rádöbben, mintha értelmetlenné válna az egész. Ha mindenki szenved, csak idő kérdése, hogy midenki rádöbbenjen, hogy csak azért vág boldog arcot, hogy másnak egy másodpercnyi boldogságot okozzon vele. Megbaszhatja saját magát, megbaszhat mást is; semmivel sem kerül majd közelebb a boldogsághoz, hacsak nem talál magának egy oylan szórakozást, amelyel eltaszítja magát a világ tudatosságátol; attól az apró szösszenetnyi világtól, amelyben a lába érinti a földet. Lehet maga a boldogság csak egy másodpercnyi hirnév, amelyet akkor szerzünk magunknak, amikor egy tökidegen embert szembejövet megörvendeztetünk egy mosollyal és őt magát is mosolyra derítjük ez által. Mintha a boldogság csak az az egy pillant lenne, amikor azt a két mosolyt összeérintjük. Valami szabálynak léteznie kell, amely kimondja mi a boldogság... lassan arra a következtetésre vagyok köteles jutni, hogy ezt a pontot csupán akkor érjük el, mikor kikapcsoljuk saját szaros, tudatos énünket és írunk néhyán értelmetlennek tűnő sort arról, mit jelent a boldogság, mialatt rájövünk, hogy az nemmás csupán egy másodperc az utcán, mikor két Idegen ember egy szekundumra összeér és a mosoly erejével eggyé válik. Talállkoznak, s az egyik megengedi, hogy boldognak mutassa magát, mivel a másik szimpátiát ébreszt benne, s az által, hogy mosolyra fakasztjuk egy szempillantásra összeérünk az ő mosolyával. Eltelik néhány másodperc, hirtelen megfeledkezünk arról, merre tartunk, hogy a földhöz nőttek lábaink, hogy a cipőnk kopik a betonból kevert talajon és megfeledkezünk mindennapi gondjainkról, hogy csupa szar és mocsok az, amit mindennap átélünk. Nem attól mocsok, hogy olyan rossz lenne, hanem pont attól, hogy semmi sem változik és minden egyes nap csupán egy megfoghatatlan aprósággal külömbözik az elmút vagy éppen az elkövetkezendő naptól. Attól szar, hogy megszürkül, hogy nem változik szemmelláthatóan, hogy munkát keresel, de nem találsz; ha meg mégis, csak pont ugyanolyan szart, mint amilyen a szomszédodnak is jutott; hogy nem veszed meg a DigiTV- csak egy hónappal az után, hogy már az egész városban beszerelték, hogy nincs nájkicipőd hamarább, mint a BMWs srácnak lent a parkolóban. De ki a fasznak kell digitv vagy nájkcipő... Attól érzed szarul magad, hogy semmi sem változik olynagyot, hogy meg tudnál lepődni rajta. A boldogság meg... egy másodpercre elhiteti veled, hogy boldog vagy, visszatekintesz az előző hónapra és elhiszed, hogy boldog voltál, mert az egész emlékezés egy nagy egésszé áll össze. Múlt hónapban boldog voltál... de miért; tán csak nem kaptál több mosolyt a kelleténél?

Rájöttem, hogy vigyázz a háztetőkkel, mert nagyon könnyen eltakarják az ember elől a Napot... Ne rakd a postaládát a lenge kerítésre, ha egy barátságos Dán Dog-od van otthon, mert az postásnak is szüksége van még az kezére, hogy a szomszédnak is vihessen levelet, valamint ne keverd össze a Kauflandban a fogkeféket, mert kibaszottul idegesítő inventúrázás közben a colgatenél extrahardsoftmédium lófasz mellett amár megszámolt signál-vájtsenzitív extrahardmédiumot megtalálni... mert akkor számolhatod újra....

légy tekintettel embertársaidra... köszönöm nem járok BMWvel...

"a blog az első lépés az alkoholmentes sör és a guminő felé"

láttam a csendet

Teljes kivérzés... kedd, éjjel kettő; hazaindulsz egy fárasztó éjszaka után. Vihar után pötyörög néhány szomorú csepp a morcos, duzzadt felhőkből, melyek elborítják az eget. Egyetlenegy utcai lámpa sem világít, a város némaságba burkolódzik; nincs mozgás... csak az a néhány könycsepp amit a fejed felett terpeszkedő szürkeség megoszt veled. Teljes a káosz a szél. Minden aléltan hever a feketeség leple alatt és Tiéd az összes utca; Tiéd a város. Tiéd minden álmuk... Füledbe N.O.H.A. súgja Lunatica lágy dallamát és érzed hogy megérte várni... ha csak erre a kis pillantra is, de megérte érezni. Isten az égbolton... köszönj neki!

...azt mondták valami vérnyomás...