szerda, augusztus 05, 2009

láttam a csendet

Teljes kivérzés... kedd, éjjel kettő; hazaindulsz egy fárasztó éjszaka után. Vihar után pötyörög néhány szomorú csepp a morcos, duzzadt felhőkből, melyek elborítják az eget. Egyetlenegy utcai lámpa sem világít, a város némaságba burkolódzik; nincs mozgás... csak az a néhány könycsepp amit a fejed felett terpeszkedő szürkeség megoszt veled. Teljes a káosz a szél. Minden aléltan hever a feketeség leple alatt és Tiéd az összes utca; Tiéd a város. Tiéd minden álmuk... Füledbe N.O.H.A. súgja Lunatica lágy dallamát és érzed hogy megérte várni... ha csak erre a kis pillantra is, de megérte érezni. Isten az égbolton... köszönj neki!

1 megjegyzés:

Belőlem szólnak a kürtök

Saját fotó
„Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)