Kényszeres

Lépcsők

Tortás kényeszeres ténfergés
voltunk, s mikor tegnap csapódtak
fejünknek gondos gondolatok,
mondtad; többet nem mondhatok!
Lepedő kanyarok, szenes fakarok
fogtak közre, hogy még egyzser, utoljára
akasszanak néhány gyennyes kis szögre...

Volt paradicsom meg hányás a falon,
meg kékszivárvány; s mondtam:
megdughatod kedves majom.
Hadd röhögjünk némán párat,
hadd maradjon ajtó, ablak, kisbejárat.
Menetelj bélsár, menetelj fogtömés...

Menetelj kis barátom, mámorító feledés!