Ez hihetetlen... hogy nembirok úrrá lenni saját magamon és már megint hajnali fél1, és már megint hajnali fél4kor kelek, és mire lejön a Yonderboi album lessz1, és addigra belőlem marad egy talicska szar... már rég az igazak álmát kéne aludnom, az elysiumi mezőkről álmodva. Reggel irány a lakás, délig szunya déltől pumpáljuk magunkb a tudást a keddi vállalatra és mindenki hepy. Igaz? ...nemigaz(nevezetesen mert biztosan megint mindent fogok csinálni csak nem tanulni, mert egy pár hónapja, mintha valami figyelmebaj keritett volna a hatalmába)...szét-vagyok-es-ve... Valaki mentsen ki innen... vigyetek messze a hosszútávú makrogazdaság automatizmusaitól khérem... ez nem élet. Nekem valahol egy szigeten kéne koktélt iszogatnom pucéran egy napernyő alatt. Győzedelmesen bömbölne a rádióból Carl Orff Carmina Burana-jának nyitó szakasza, engem pedig olyan érzések kerülgetnének, mintha épp Austerlicznél győztem volna le az orosz-osztrák hadsereget és az elhullott katonák vérét igyekeznék mohón elfogyasztani.
De elég már a hadovábol, sok az idő... aludjunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Belőlem szólnak a kürtök
- Összevisszaélet
- „Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.” (Oscar Wilde)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése