"Üresen állok Mindennek háttal Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással..." Hiperkarma - Üres

Most megint szar... Nem is tudom mi késztetett, hogy magyarázkodjak, de úgytűnik, hogy ha már ilyesmibe kezdtem biztosan nagy baj kerekedhetett a fejembe. Azok előtt, akik feltévednek ide és nem ismernek szeretném magamat tisztára mosni. Mielőtt a sok negatív hangulatú bejegyzésnek nekiesnek és gyorsan el is rohannak sikoltozva, hogy "fúj ez már itt egy milyen gusztustalan EMO blog^^", szeretnék elnézést kérni... mert nem nyalom a hajam a fejemre és nem küszködök reggelente a tükör előtt állva suicid hajlamokkal. Egyszóval alapjáraton egy egész szófosós kis vidám emberke lennék... csak valahogy, mostanság érzelmileg ömlik a nyakamba a szar és elég nehéz kifelé lapátolni magamból. Ez a blog egy mód a sok közül, de nem azért szerkesztetem, illetve kezdtem bele, hogy itt sírjam ki magamból minden gondomat bajomat. Igazábol nem is tudom miért indítottam - de ez amúgy sem releváns... ittvagyok és ebben a semmitmondó bejegyzésben csak azt szeretném minden kedves érdeklődővel érzékeltetni, hogy nem tartozom a öngyilok hajlamú tinik közé.^^ De minek is koptatom a számat(vagymit), hisz minden normális ember tudja, hogy csak a színekben lubickolva szép az élet... és ettől nehéz az én pici szívem. Az én színeim nem olyan rég útnak indultak. Egy kicsit továbbléptek, s talán ezért tűnhet oly szürkének ez a blog. Ma érzem igazán, hogy kifakultam... marcangol.