...a plafon

Megreszelték... egy vérvörös rózsa lóg hetykén a plafonról, pont a szoba közepén. Ott, ahol a csillár helye lenne. Tele élettel, tündökölve. A növény maga a megtestesült erotika, egy tökéletesen mezítelen nő. Telt, érett, eperszínű ajkakkal. Vörös bársony. Óvatos kéjjel nyújtózik a kopár plafon fenyegető árnyain. Buja testén a lemenő napfény gyerekes sugarai táncolnak. Minden egyes hajlatában a gyönyör és élvezet bújkál. Hátrahajtott fejjel bámulod és érzed, hogy lassan elnyel a karosszék barna és hideg borítása. Nyikorog alattad a ráncos, repedt bőr, miközben leplezetlen izgatottságodban verejtékezel. Lassan beleszédülsz a látványba. Valaki pörgeti a széket. Forog veled a világ, táncolsz a hideg szenvedéllyel. Markolod a töviseket, melyek szétvágják a tenyereid. Forogsz, pörögsz, forogsz, pörögsz, forogsz, pörögsz, forogsz, pörögsz, forogsz, pörögsz, forogsz. Csókolod fagyos testét, karmolod, harapod, húzod, nyúzod... s csöpögni látod a virág színét. Folyik s a vörös bársony legördül a homlokodról...