Milyen érzés, mikor utoljára látod magad mellett feküdni a szerelmet? Nem akarod lehúnyni a szemed, mert az új nap egy új életet jelent, melyben nehéz a levegő és fakó a napfény. Hogyan bírkózol meg a gondolattal, hogy utoljára szenderül álomba a karjaid közt... Tudod, hogy mikor eljön a reggel Ő elmegy és madra maradsz a hibákkal amiket elkövettél. Elkíséred és elengeded, mert mennie kell megkeresni az érdemlegeset, az igazit... Kell, hogy tudja, hogy csak a legjobbat szeretnéd neki. Kell, hogy érezze, hogy a dolgok úgy kapnak új reményre, ha az Ő szíve ismét színesen ragyog... nehéz.
Reviczky Gyula: Én édes elhervadt virágom
Én édes elhervadt virágom,
Ne búslakodj' az elmuláson.
Emlékezzél meg néha rólam,
Megbánás nélkül, álmodóan.
Mint a hogyan mogorva télbe'
Gondolsz május szelid egére
S lelkeden kéjes némasággal
Tavasz fuvalma rezdül által;
Mint a hogyan bús éjszakákon,
Ha szempillád' kerűli álom,
Beragyog szíved éjjelébe
Sugaras üdvöd tiszta kékje;
Óh, sírjuk vissza! Égi hittel
Nézzünk a vesztett multra. Hidd el,
Drágább a viruló tavasznál
Az a tavasz, mely veszve van már.
Kihül a föld, az ég sötét lesz:
Szerelem szép ábrándja véges.
De szende fényt derít reája
Emlékezetnek holdvilága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése